Hétfő – 11. nap: Mert velem vagy; (Hűség)
Tudom, milyen a “Nagy Szellem” jelenlétében lenni, és megnyugtatva és védve érezni magam. Tudom, milyen érzés úgy érezni, hogy soha nem vagyok egyedül. Tudom, milyen érzés, amikor a “Nagy Szellemmel” való kapcsolatom egyik előnye, hogy a “Hittel” szembenézzek az élet minden kihívásával. Hit annak tudatában, hogy a “Nagy Szellem” és a kijelölt angyalsereg mindig jelen van és elérhető. Ezen a hiten keresztül élhetem az életemet örömmel, békével és azzal a bizonyossággal, hogy a “Nagy Szellemmel” minden lehetséges. A hitemen keresztül mindent meg tudok valósítani, amire szükségem van és amit akarok. A “Nagy Szellemhez” való hűség mindennap sokféleképpen kihívást jelent. Nemcsak állhatatosnak és elkötelezettnek kell lennünk a “Nagy Szellembe” vetett hitünk mellett, hanem a megkülönböztetés ajándékát is teljesítenünk kell, hogy tudjuk, mikor van valójában próbára téve a hitünk.
Emberek vagyunk, és mivel ez a létezésünk tulajdonsága, természetünknél fogva fogékonyak vagyunk a tökéletlenségre. A “Nagy Szellem” tudja, hogy próbára teszik a “hitünket”, és kapcsolatunkban biztosítékot nyújtott, amelyre támaszkodhatunk, és amely támogatja “hűségünket”. A “Nagy Szellembe” vetett hitünk a lelkünkben lakozik, és a minden emberi értelmet felülmúló örökkévaló kapcsolat iránti szeretetünk és odaadásunk gondoskodik róla. Ennek tudatában van a “Szellemünkben”, de nehéz ténylegesen megfogalmazni ennek a hűséges kapcsolatnak a teljességét. Ezek a szavak: “Mert velem vagy”, gyermekkorom óta megalapozzák az életemet. Ezeket a szavakat és e szavak kontextusát pajzsként és páncélként használtam ebben a kaotikus és zaklatott világban. Hitben járok. Bízom a hitemben. Osztozom a hitemben. Hálás vagyok azért, amit a hitem tett értem az életemben. Tudom, hogy a “Nagy Szellembe” vetett hitem feltárta előttem, hogy mi a helyénvaló és mi nem helyénvaló, hogy hitembe helyezzem.
